第109章 薰衣哭了 (第17/19页)

***愤********地********盯********着********父********亲********：********“********你********居********然********打********我********。********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********“********打********你********怎********么********了********？********你********不********知********道********薰********衣********是********我********们********一********家********人********的********恩********人********，********你********现********在********这********样********说********她********，********给********她********道********歉********，********你********给********我********快********点********。********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********“********我********不********，********我********就********不********…********…********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********话********音********刚********落********，********尼********尔********朝********着********宾********馆********的********方********向********快********速********跑********去********。********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********薰********衣********却********更********加********泪********流********不********止********，********努********安********娜********一********直********抱********着********她********，********然********后********特********别********心********疼********地********说********：********“********孩********子********，********走********，********我********们********回********去********休********息********吧********，********明********天********，********我********让********他********给********你********认********错********。********”********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********“********呜********呜********…********…*******