第二章 宋叶之战 (第13/20页)

：********“********救********命********之********恩********，********安********晴********没********齿********难********忘********。********”********<********/********p********>********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********老********郎********中********摆********了********摆********手********，********“********医********者********仁********心********，********便********是********济********世********医********人********。********若********是********连********这********都********要********见********死********不********救********，********老********头********子********我********也********白********当********了********这********么********多********年********郎********中********。********”********<********/********p********>********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********“********能********在********一********日********之********内********便********令********无********安********转********危********为********安********，********显********然********并********非********寻********常********药********草********可********行********。********奈********何********安********晴********此********时********全********身********上********下********无********值********当********之********物********，********愿********返********乡********之********后********再********携********黄********金********百********两********报********于********先********生********…********…********”********<********/********p********>********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p********;********安********晴********说********着********说********着********，********忽********然********一********愣********。********她********伸********手********摘********下********颈********上********的********翡********翠********项********链********，********递********给********老********郎********中********：********“********这********项********链********倒********是********能********算********得********上********半********件********值********钱********之********物********…********…********”********<********/********p********>********<********b********r****************/********>********<********b********r****************/********>********&********n********b********s********p********;********&********n********b********s********p*******